Vámosatyai református templom
Kapcsolat
cím: 4936 Vámosatya, Szabadság út 103.
e-mail: tiszaszalka@reformatus.hu
tel.: 30/565-3637
web: nincs
látogatás rendje: előzetes bejelentkezés javasolt
Vámosatya temploma egy építési periódusban épült, feltehetően 1289 és 1334 között. Méreteiben, díszítettségében, alaprajzi elrendezésében illeszkedik a Beregben található középkori templomokhoz. Az épület alaprajzi szerkezete, téglalap alaprajzú hajója és négyzet formájú keresztboltozatos szentélye szoros hasonlóságot mutat Csaroda, Lónya és Márokpapi református templomaival.
A sarkokat, kivéve az északkeletit, szépen faragott kváderkövekből építették.A síkmennyezettel ellátott hajót, csúcsíves diadalív választja el a szentélytől. A szentélyt kőbordás boltozat fedi, címerpajzsos zárókövén a Gutkeled nemzetség címerét látjuk, amely jelzi, hogy egykoron a templom építtetői és kegyurai ebből a nemzettségből kerültek ki. A délkeleti bordaindítás stilizált emberfejet ábrázol. A szentély falain keskeny, csúcsíves ablakok nyílnak.
A szentély középkori részletei közül kiemelkedik a csúcsíves szentségtartó fülke és a déli falban található ülőfülke. A szentélyben látható egy kőkeretes kapu, amely az egykori sekrestye ajtaja volt.
A templom 1565 körül lesz a reformátusoké. A református évszázadok több kimagasló értékűműrészletet hagytak maguk után az épületen. A vámosatyai református templom büszkélkedhet a Felső-Tisza-vidék legkorábbi fa berendezésével. A 18. század második felére erősödnek meg annyira a Felső-Tisza-vidéki református gyülekezetek, hogy a középkorból megörökölttemplomaikat új berendezésekkel látták el. A lakosság számának növekedése szükségessé tette karzatok elhelyezését. A Felső-Tisza-vidék első fa karzata, 1769-ben a vámosatyai református templomban készült el, templomhajó kazettás mennyezetével együtt. A vámosatyai református templom 26,5 méteres fa haranglába szerepel a világörökségi várományos listán. Egyes források szerint 1691-ben épült, más források későbbre a 18. századra datálják.
A templomot az 1970-es években kezdték kutatni. A hajó és a szentély falain ekkor kerültek elő a 17. századi falfestés töredékek, melynek restaurálására ekkor már nem maradt anyagi fedezet, ezért azokat visszatakarták. Már a kutatás során feltűnt, hogy a falfestések nagy hasonlóságot mutatnak az 1642-ben készített csarodai díszítésekkel, így szinte biztosra vehető, hogy ugyanaz a festő alkotta a festéseket. A 2001-es árvíz után sikerült részlegesen restaurálni a látható festéseket.
A templomhajóészaki falán ekkor kerültek elő nagyobb felületű, stilizált virágok és levelek sorozatából álló díszítések, továbbá életfa ábrázolások is. Néhány éve ismét szondákat nyitottak a restaurátorok, ekkor sorra kerültek elő újabb virágmintás motívumok. A Felső-Tisza-vidéken számos templomban csodálhatjuk meg ezeket a díszítési motívumokat, ornamentális festéssel találkozhatunk Csarodán, Márokpapiban, Lónyán, Vámosorosziban, Túrricsén és Ófehertón is. A templomhajóban az elmaradt restaurátori munkák rövidesen le fognak zárulni, amely hozzájárul, hogy a templom a legértékesebb középkori műemlékeink sorába emelkedjen.