Anarcsi református templom
Kapcsolat
cím: 4546 Anarcs, Kossuth út 35.
e-mail: anarcs@reformatus.hu
tel.: 20/324-6078
web: https://www.facebook.com/refanarcs/
látogatás ideje: csak előzetes bejelentkezéssel
Anarcson két templomról szólnak a leírások. 1270-ben, a későbbi Nagyanarcson épülhetett, a mai templom elődjével azonosítható kőtemplom, amelynek egyházát és István nevű papját 1332-35 között említik. 1374-ben Kisanarcson egy kis fakápolna állt. Később,1375-ben már Péter apostolnak szentelt kőtemplomot említenek a leírások. Ez bizonyára a mai kőtemplom elődjére vonatkozó leírás. Ezután, a XVI. század közepéig a templomra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. A templom ma is látható és megmaradt stílusjegyei alapján azonban arra lehet következtetni, hogy valamikor 1450 és 1490 között a templomot gótikus stílusban átépítik. A XIII. századi templomot lebontják, csak a hajó északi és nyugati falát hagyják meg. A megmaradt falakat déli és keleti irányban kibővítik, létrehozva ezzel a ma is álló, a sokszögű szentélyzáródású, támpillérekkel támasztott, egyhajós templomot.
A hajót és a szentélyt a szokásoknak megfelelően félköríves diadalív választja el egymástól. A belső térben, a szentély déli oldalán megépítették a papi ülőfülkét, az északi oldalon a sekrestyebejáratának kőkeretes, szemöldökgyámos ajtaját és az 1475-re datált, fiatornyos, keresztvirággal díszített szentségtartót, gyámján az Anarcsiak Gutkeled-címerével. Az átalakítással és bővítéssel egy időben, a templom északi oldalára új sekrestyét építenek, amely a szentélyből nyíló ajtón keresztül közelíthető meg.
A reformáció szelleme fokozatosan terjedt és a XVI. század második felében már a keleti országrészben is fokozatosan reformátussá válnak a falvak és használatukba veszik a meglévő középkori templomokat. Nem lehetett ez másképpen Anarcs esetében sem. Ebből az időszakból azonban nem maradtak fenn írásos dokumentumok, hacsak nem számítjuk annak, a szentély déli falán lévő un. „falfirkákat”, amelyek nagyon fontos információkat hordoznak. Például: „BETLEHEM JA……..ANNO. DOI 1604.”, „HF D.W 1603”. Ezek a feliratok azt az üzenik, hogy ebben az időszakban a templom használaton kívül lehetett, hogy meddig és milyen állapotban volt, azt nem lehet tudni. A XVI. és XVII. század háborúinak csapásait nyilván nem kerülhette el ez a templom sem. A református templomra vonatkozó legkorábbi írásos adat 1807-böl származik. A hetei református egyház protocollumából kitűnik, hogy a debreceni egyházkerület körlevelet adott ki, hogy: „Az anartsi ekklesia templom építésre nézve a szokott időben, azaz November első napján prédikálandó.” Feltehetően arról van szó, hogy a régi templomot felújították és azt prédikálják, majd ki „november első napján”.
Ezt a gondolatot támasztja alá, a debreceni református egyház 1809. évi összeírása, amelyből kitűnik, hogy: „Vagyon az ecclesiának egy szép régi temploma, a melly felől, úgy lehet gondolni, hogy a Reformáció idejétől fogva bírattatik a Református lakosoktul. Karzattal ellátott, nagysága 100 pár emberre, Cattedrája is ezzel a fejül irással: Anno Dni 1620.I. 15.október”. Vagynak perselyek is benne, az egyik az ecclesia közönséges szükségére, a másik pedig az ágensek számára. Vagyon igen régi tornyocskája, mellyben áll két harang, a nagyobbik 165 fontos, a kisebbik 65 fontos. Mind a kettő egyszerre készült ezzel az insciptióval: Öntette az anarcsi Reform. Sz. Eccla. Isten Dicsőségére a maga költségén 1797.ik Esztendőben 29. Aug.”
Összegezve: van a régi templom és van a régi fa torony, amit feltehetően az 1700-as évek végén felújítanak és a toronyba 1797-es dátummal két új harangot helyeznek el. Ugyan ebből az összeírásból tudjuk azt is, hogy Anarcs eredetileg filiája volt a (szabolcs)bákai anyaegyháznak, de attól a XVIII. század végén különvált és önálló gyülekezetté alakult.
1856 és 1858 között a templom nyugati homlokzata elé megépítik a 28 méter magas, háromszintes, osztópárkányokkal és ívsoros záródású faltükrökkel tagolt új kőtornyot. Az egyenes záródású, kőből készült bejárati ajtó zárókövében az 1858-as évszám olvasható, amely felett, törtvonalú díszes keretezés van. Az ajtó felett köríves ablak, a második szinten, egymás felett elhelyezett kisméretű, félköríves ablakocska, a harmadik szinten egyszerű félköríves ablak látható.
A templom az 1990-es évek végére nagyon lepusztult állapotba került. A helyreállítására 1998 és 2000 között került sor. A helyreállítás célja a középkori templom jellegének megtartása és értékeinek bemutatása volt. Első ütemben a tetőszerkezet és a hódfarkú cserépfedés készült el. A külső homlokzatot, a mívesen helyreállított háromszintes torony, valamint a rézsűs kiképzésű, csúcsíves ablakok és a cseréppel fedett háromlépcsős támpillérek ritmikus váltakozása teszi széppé. Az épületet északi homlokzatán bemutatásra került a valamikori sekrestye falainak, boltozatának és tetőszerkezetének lenyomata. A belső térben a legfontosabb változást a keleti oldali karzat elbontása jelentette. Igy visszaállt a tényleges középkori szentély tere, megszűnt a gótikus, különleges értékű szentségtartó közelsége miatti zavaró hatás és láthatóvá vált a szemöldökgyámos sekrestyeajtó is. A téglaburkolatú padló síkjában, a téglák más módon történt rakásával, bemutatásra került a románkori, egyenes szentélyzáródású templom helye és alaprajzi rendszere. A megmaradt északi és nyugati románkori felmenő falak más textúrájú felületképzéssel, de a többi fallal azonos színű festéssel lettek bemutatva. A szentély déli falán lévő „falfirkák” konzerválás után láthatóvá lettek téve, bizonyítva ezzel a templom abban az időben való fennállását.
