Andrássy-kastély, Tiszadob
Kapcsolat
cím: 4456 Tiszadob, Bocskai u. 59.
e-mail: laszlo.bertalan@nofnkft.hu
tel.: 70/197-9905
web: http://www.tiszadob.info/
látogatás ideje: a megadott nyitvatartási időszakban
Az Andrássy-család a magyar történelem egyik legismertebb arisztokrata családja volt, akik elsősorban a felvidéken, Krasznahorka környékén rendelkeztek birtokokkal. A család a dualizmus korában érte el legnagyobb társadalmi és közéleti súlyát. Legjelentősebb tagja Andrássy Gyula, négy évig volt Magyarország miniszterelnöke, 1871-1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere. A kortársak Andrássy Gyulára, mint a kor egyik legmeghatározóbb közéleti személyiségére tekintettek. Mindezek tükrében nem véletlen, hogy Andrássy Gyula hozzálátott tiszadobi birtokán egy ekkorra építkezésbe. Elsőként egy vadászkastély építéséhez, amely 1870-es években készült el, de 1885-ben leégett. Miután Andrássy Gyulát külügyminiszteri tisztségéből felmentették, visszavonult a politikai élettől és hozzálátott egy új, sokkal nagyobb, reprezentatívabb kastély építéséhez. Egyes pletykák szerint Andrássy a szerelmének, magának Erzsébet királynénak építette a kastélyt, de ezeknek a korabeli pletykákat semmilyen történeti dokumentum nem erősíti meg.
Andrássy Gyula művészetpártoló, művészetszerető ember volt, aki rajongott a középkori építészeti formákért. Az 1840-es években a historizmus jegyében számos hasonló kastély épült Európában, de Magyarországon egészen a tiszadobi Andrássy-kastély felépüléséig nem volt túl sok példája ennek a stílusnak. A kastély tervezője a szász származású Meining Artur volt, akit a Károlyi család is megbízott a nagykárolyi Károlyi-kastély átépítésével, de az ő nevéhez fűződik Emmer Kornél budai rakparti palotája, a pesti Wenckheim-palota vagy a Csekonics-palota tervezése. Egyes vélemények szerint a kastély építészeti koncepcióját a loire-menti késő gótikus és reneszánsz kastélyok, elsősorban egy francia Loire-menti kastély, a Chaumont-sur-Loire inspirálta. Ennél valószínűbb, hogy az 1874-ben épült franciaországi Maintenon-ksatély és a 1884-ben épült angliai Waddesdon Manor szolgálta a tervező számára az előképet. A soktornyos, romantikus külsejű épület mintáiként sokan sokféle előképet emlegettek a családtagok és kortársak, de nagy valószínűséggel tényleg egy Loire menti kastély, Chaumont-sur-Loire mintájára épült. Ugyanakkor nem kizárt, hogy Andrássy Gyula feleségének, Kendeffy Katalin grófnő családjának őraljaboldogfalvai kastélya is hatással volt a tervekre.
Az építés befejezésének időpontja nagy valószínűséggel 1888. Az U alaprajzú saroktornyos épület dél-keleti tornyához csatlakozik az egyetlen későbbi rész, a zárterkély, amelyet Möller István (1860-1934) 1910-ben toldott az épülethez – feladata a budai Andrássy palotából Tiszadobra költöztetett Rippl Rónai József által szecessziós stílusban tervezett ebédlő elhelyezése volt, amely ma a kastély különleges attrakciója. A kastély külső U alakú traktusa két végén és két sarkán egy-egy torony teszi hangsúlyossá az épület négy sarkát. A belső U alakú traktus kisebb díszudvart vesz körül, a nyugati szárának déli végén lévő főlépcsőház földszintjén nyílik a kastély főbejárata. Az épület mészkőből falazott lábazaton áll, vakolt falú, mészkő tagozatokkal. A palával fedett tetőn tetőablakok nyílnak. A főlépcsőház, a kastély bejárati csarnoka terazzo padlójú, áttört díszű tölgyfakorlátos vörösmárvány lépcső vezet a második szintig. A háromkarú lépcső hasonló a betléri Andrássy kastélyban találhatóhoz, de annál tagoltabb, gazdagabb kiképzésű. A lépcsőházat a déli falán széles, magas ablak, és a legfelső szinten öt kis ablak világítja meg, az előbbiben az Andrássy címer látható az ornamentális díszítésű üvegen. A főlépcsőházból a hallba (úgynevezett lovagterem) négyszárnyú üvegezett ajtó vezet. A téglalap alaprajzú terem gipszstukkó gotizáló hálóboltozattal fedett. Északi falának közepén kőkandalló áll, faragott Andrássy címerrel díszítve. A földszinti reprezentatív teremsor parkettázott, stukkódíszes mennyezetű. Az egykori „Fekete ebédlő” falát faburkolat borítja, amelynek szabad felületein az építés kori tapéta rekonstrukciója látható. Az innen nyíló ebédlő mennyezetét és déli falán elhelyezkedő kosáríves záródású ablakát Rippl Rónai József üvegablakainak rekonstrukciója díszíti. A nyugati szárny külső traktusának földszintjén csigalépcső, a keleti szárny belső traktusában kétkarú melléklépcső található. Az első emeleti előtérbe félköríves záródású négyszárnyú üvegezett ajtó vezet. A földszintihez hasonló méretű és elrendezésű teremben kőkandalló áll. Az emeleti teremsor parkettázott és stukkódíszes mennyezetű. A toronyban található az egykori Gobelin terem, amelynek eredeti díszítőfestése megőrződött. A második emeleti helyiségek a tetőtér alsó szintjén találhatók, tetőablakokkal, illetve a tornyokon nyíló hagyományos ablakokkal. A második szint alaprajzi elrendezése az első emeletéhez hasonló. A padlástér és a toronyszobák őrzik még az eredeti fa tetőszerkezetet. Az északnyugati és északkeleti toronyban egy téglalap és egy kör alaprajzú toronyszoba található. A melléklépcsőház a keleti belső szárnyban helyezkedik el, az alagsortól a manzárdszintig vezet. A kastélyépület külseje és belső terei stílusukban harmonikusan illeszkedik egymáshoz, a 19. századi magyar történelem egyik legjelentősebb családjának méltó környezeteként.
A kastéllyal Andrássy Gyula 1890-es évek elejére részlegesen el is készült. A kastély parkjának kialakítása és a kastély berendezése fiára ifjabb Andrássy Gyulára maradt. Az 1890-es évek közepétől az Andrássy család Rippl-Rónai József festőművészt bízták meg, a család tulajdonában álló kastélyok dekorációjára. A művész egyik remek műve, az Andrássy ebédlő itt látható Tiszadobon, amelynek szecessziós stílusú üvegablaka és berendezése a kastély leglátványosabb elemei közé tartozik. Figyelemreméltó még a főlépcsőház faragott karzata.
A parkot idősebb gróf Andrássy Gyula (1823 –1890) egykori miniszterelnök kezdte el építtetni a Holt-Tisza partján, hatalmas ártéri erdő mellett, de végső kialakítását ifjabb Andrássy Gyula (1860 –1929) fejezte be. A park a kor kertépítészeti irányzatának megfelelően tájképi stílusban készült, azon belül is az eklektikus irányzatot követve. A nagyközönség előtt klasszikus tájképi kertként ismert formától részben eltérve a kacskaringós utak és festői növénycsoportok mellett újra megjelentek, főként az épület közelében a geometrikus növényformák, kertrészletek, a pleasure ground. Ennek egyik legszebb példája hazánkban a tiszadobi kastély mögötti hímzéses bukszus parter. A főbejárat előtti szabályos fogadórészt a régi kataszteri térképek és archív fotók tanúsága szerint egy kör alakú sétány keretezte, amelyen belül egy több szintes, szoborral díszített tálcás szökőkút és kör alakú rózsaágyás díszlett. Az épület közelében helyezték el a látványosabb, igényesebb kerti elemeket, de ezek mellett több gazdasági és kerti épület is került a parkba. A holtág mellett csónakház, a parkban filagória épült, de voltak itt istállók, erdészlak, nagy konyha, jégverem és egyéb vegyes használatú gazdasági épületek is, vagy sportolás céljából teniszpálya. Az épület mellett oroszlános lábú kőpad és egy faragott kő díszkút állt, kovácsoltvas elemekkel, amely mellett szívesen fotóztatták magukat a családtagok. Egyéb kisebb szobor is díszítette a parkot: a parterben lévő lírai szobron kívül a földbástyák tetején két, dúsan faragott, növénymintázatú kőváza is állt, de volt egy oroszlánt ábrázoló szobor is a kastélytól távolabb. A park szerkezetét tekintve kevésbé volt reprezentatív, inkább a világtól elzárt, csendes pihenést szolgálta. Erre utal az is, hogy a ma főkapunak használt parkrészen kerítésekkel lezárt, főként gazdasági egységek, gazdasági udvarok voltak. Az eredetileg nyári szálláshelynek tervezett kastély és parkja minden elemében ennek a nyugodt kikapcsolódásnak volt alárendelve, csak később vált a család egész évben kedvelt tartózkodási helyéül. Mivel a park a területen meglévő növényzet felhasználásával jött létre, így eredeti növényei valószínűleg szilek, tölgyek, fehér és fekete nyárak, platánok lehettek. Az a néhány idős exóta fafaj (tulipánfa, császárfa, vasfa), ami még látható, feltehetően az ifjabb Andrássy Gyula által behozatott fák még élő maradványai. Andrássy Katinka visszaemlékezéséből és néhány archív fotóról azonban kiderül, hogy rózsalugasok is díszítették a kertet a parterhez levezető sétányok mentén, de egyéb szépen virágzó dísznövény is volt, mint a hortenzia cserjék, vagy a pompásan virágzó kánák. Mégis a park egyik legnagyobb értéke az a természetes környezet, amelyre gyönyörű rálátásokat szerkesztettek. Az egyik legszebb az a nyiladék (vue), amelyet a parter mögötti erdőbe nyitottak, amelyen egészen a távoli hegyekig el lehetett látni. Sajnos, ez a látványtengely napjainkban már nem látható, az erdőt kezelő erdészet beültetései miatt. A másik igen meghatározó látvány a Holt-Tiszára való lelátás és vissza a vízpartról feltáruló kastély látványa, amelyet több korabeli grafika és fotó is megörökített. A tiszadobi kastélyparkot méltán nevezhetjük a hazai történeti kertállomány egyik kimagasló értékének, hiszen nemcsak meglévő, fennmarad kertépítészeti elemei miatt értékes, de abból a szempontból is, hogy itt még szinte teljes egységében érzékelhető a korabeli kert egész szerkezete és az a tervezési szemlélet, ahogyan a parkot a környező tájjal együtt kezelték, kiemelve a kedvező fizikai és vizuális kapcsolatokat.
