Báthori István Múzeum, Nyírbátor
Nyírbátor a Dél-Nyírségi részen fekszik közel Máriapócshoz a híres búcsújáró helyhez. A Papok rétjén van a római katolikus templom és a volt minorita rendház, amelyben ma a Báthori István Múzeum található. A ferences rendiek letelepedésével kapcsolatban több változat is felmerült. A legenda szerint nagyon valószínű, hogy Báthori István országbíró és erdélyi vajda volt az, aki a kenyérmezei csata (1479) győzelmének örömére hozta be őket Bátorba. Ezt találjuk a nyírbátori konvent XVIII. századi jegyzőkönyvében és ezt az állítást 1779-es visitacio is neki tulajdonította, és megtelepedésüket kapcsolatba hozta a kenyérmezei győzelemmel is. Ez utóbbi adat Bél Mátyás munkája nyomán szinte elfogadottá vált.
A 2008-2009-ben elvégzett régészeti feltárások feltárták, hogy a templom, a torony és a sekrestye a XV. század végén épült. A ferences kolostor keleti szárnya, amelyen most egy új épület van szintén a XV. század végén épült. Akkor ennyiből állt a ferences templom és a ferences rendház. A XVI. század közepén ecsedi Báthori György az evangélikus vallású somlyai Báthory Annával kötött házasságot és hatalmas vagyonnal rendelkező főúr áttért a református vallásra. A mezővárosban élő katolikus vallású szerzetesek egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Sorsukat és az épületeik sorsát az 1587. évben Petraskó vajda támadása pecsételte meg. A vajda hadai feldúlták és felgyújtották a templomot és a kolostort. A szerzetesek pedig elhagyták a várost. A református lakosság igazából nemtörődött a templommal és a kolostorral. Így ez a romos állapot mintegy százharminc évig tartott.
Az 1717-ben hatalmasnak mondott romok azonban rövidesen újraéledtek. A fáradhatatlan szervező, Kelemen Didák minorita szerzetes, többszöri ház-, illetve tartományfőnök, Károlyi Sándor Szabolcs megyei főispán támogatásával néhány év alatt helyreállította először a templomot, majd valamivel később a felemeltette a mai rendházat is.
A munka 1718-ban az ideiglenes védőtető megépítésével indultak. Először a szentély, majd a hajó rendbetétele következett. A templom szentelése 1725-ben volt. Óriási dolog volt ez, mert a református Bátorban egy ilyen nagyságrendű munkát elvégeztetni nem volt könnyű dolog.
1734-ben megindult a új kolostor építése, amely a számadások szerin mintegy tíz évig tartott. 1749-ből van egy részletes leírás, amelyből kiderül, hogy a kolostor négyszögalakban csatlakozott a templom északi falához, középen egy nagy udvarral. A sekrestyéhez kapcsolódó un. keleti szárny azonban fából készült, s ezt a leírás réginek nevezi. Ennek folytatásaként egy szintén réginek mondott, rövid, falazott kolostorrész következett. Valószínűleg ekkor még voltak épületrészek, amelyek a középkori, gótikus kolostorból maradtak meg és a XVIII. század közepén még láthatók voltak. Miután 1744-ben a megépülés ma is meglévő új kolostor elkészült, az előzőekben említett épületmaradványokat és fa épületrészeket lebontották, mert már nem volt szükség rájuk.
A templomhoz „U” alakban simuló kolostor épület déli részén a templom északi falához kapcsolódó folyosó van, amely egy kerengő folyosóként a templomhoz való folyamatos bejárást biztosította. A nyugati szárnyban voltak a szerzetesek cellái, amelyek az udvar felé néző folyosóról voltak megközelíthetők. A nyugati és az északi szárny találkozásánál, a sarkon volt a házfőnök szobája. Az északi részben voltak a közösségi helyiségek és közlekedést biztosító, az udvar felé néző folyosó.
A kolostor 1959 óta ad helyet a Báthori István múzeumnak. nagyon szép kiállítási anyaga van, amely különlegességeket is tartalmaz. Itt található többek között a Báthori család vörös márvány sárkányos címerköve, Báthory Gábor szablyája, Bethlen Gábor díszkardja és az 1511-ben Firenzében készült templomi ülőpad (stallum) kisebbik padsora. A történelmi Magyarországról származó legjelentősebb fennmaradt gótikus stallum a bártfai és a nyírbátori, melyeket az Itálián kívüli reneszánsz bútorművesség első alkotásai között tartanak számon. A stallumok mestere valószínűleg a neves olivetanus szerzetes, Roberto Marone intarziakészítő fivére volt, és a hátaspadok a firenzei Via Dei Servi híres asztalosműhely stílusához, tevékenységéhez kapcsolhatók. A bátori stallumokat a magyar bútorművesség legjelentősebb alkotásai között tartják számon. A padok tölgyfából készültek és a templom szentélyrészében egymással szemben kerültek felállításra. Mindkét padsor két üléssorból állt. A két stallum eredetileg 25-25, azaz 50 ülőhelyes volt. A kisebb, csonka stallum látható a Nyírbátori Báthori Múzeumban, a nagyobb stallum pedig a Magyar Nemzeti Múzeumot.
