Beregdaróci református templom
Kapcsolat
cím: 4934 Beregdaróc, Alkotmány u. 2.
e-mail: tarpa@reformatus.hu
tel.: 45/706-036
web: nincs
látogatás rendje: csak előzetes bejelentkezéssel
A beregi síkságon fekvő Daróc először a vadászattal foglalkozó királyi szolgáló népek települése volt, később, a XIII. század végén már a Gutkeled nembeli Daróciak birtoka. A XIV. század elején, 1332-1335 között találkozunk a templom közvetett említésével, amikor a pápai tizedjegyzékben Benedek nevű papja 3 vagy 4 garas megfizetésével szerepel a jegyzékben. A templom első tényleges említése 1423-ból való, majd 1435-ben szólnak a falu torony nélküli kőegyházáról. Egy 1465-ös oklevélből tudjuk, hogy Szent Márton tiszteletére szentelték. A református források szerint 1595-ben a templom már a reformátusoké volt. 1862-ben nagy tűzvész pusztított Darócon, a paplak, az iskola és a templom súlyos károsodásokat szenvedtek. Leírások szenteket és püspököket ábrázoló freskókról tesznek említést a szentélyben. Ezek a XV. század második felében készült falképek a tűzvész és az azt követő helyreállítás során pusztultak el. Ez időben már állt a nyugati oldalon a kőtorony, amit 1838-ban emeltek.
A templom az 1991-1994 között végzett műemléki kutatás és helyreállítás következtében került mai állapotába. A kutatások alapján felvázolható a templom építéstörténete. Az első ismert templom az Árpád-korban épült egyhajós, félköríves apszissal záródó téglatemplom volt. Egyszerű, lépcsős tagozatú déli kapujának öt rétegköve, köztük egy fejezeti elem is előkerült a kutatások során. Keskeny, félköríves záródású, kőkeretezésű ablakai egy ívzáradék töredékét is sikerült beazonosítani a későbbi szentély déli falában, másodlagos beépítésben. Ezt a korai templomot elbontva épült meg a ma álló épület torony nélküli előzménye. Az új szentély támpillér nélküli, boltozott, sokszögzáródású épületrész volt. A szentély részletei, a boltozat címerpajzsai és a gyámkövek pártázatos díszei segítenek a keltezésben: rokonságot mutatnak a beregszászi római katolikus templom műrészleteivel, és az 1400 előtti két évtizedre keltezhetők. A hosszházat később, 1465 körül átalakították. Ekkor készült a nyugati kapu, amit 1838-ban helyeztek át a jelenlegi helyére. Az 1994-ben befejeződött építészeti helyreállítás azt a célt tűzte ki, hogy a templom történeti értékeinek hiteles bemutatása és a szükséges szerkezeti megerősítések az építészeti kialakítással harmonikus egységet alkossanak. A középkori kőtöredékeket eredeti helyükre visszaépítették, és létrehozták az 1500 körüli állapotnak megfelelő térélményt.
