Bodrogközi Múzeumporta, Cigánd
A millenniumi program rendezvényeinek sorában 2000. augusztus 19-én, a település Falu-napján – Cigánd 2004-től város – adták át a cigándi Falumúzeumot. A Falumúzeum anyaga főként egy lelkes lokálpatrióta, Vargáné Dócs Valéria munkájának köszönhető, aki a cigándiak önzetlen támogatása révén mintegy 2000 darab néprajzi tárgyat gyűjtött össze. A múzeum megvalósításához a település önkormányzata jelentős támogatást biztosított: megvásárolta és felújíttatta a falu közepén álló parasztportát és a XX. század elején épült parasztházat. Szakmai segítséget a néprajzkutatóktól kapott. A Falumúzeum első épületét a XX. században többször átalakították, mai állapotában rekonstrukció eredménye. Első kiállítása együtt alkalmazta a hagyományos lakáskultúrát reprezentáló enteriőröket és a tematikus bemutatást. Az első szoba párhuzamos berendezésében az 1920-as éveket idézi, bútorzatában megtalálhatók a sátoraljaújhelyi készítő központ festett darabjai (karosláda, nagyláda) valamint az újabb asztalosbútorok (sifon és komód). Gazdag tárgyi berendezés mutatja be az egykori lakáskultúra jellemzőit, az ott élők tárgyi világát. A pitvar egészében rekonstrukció. A lapos kemencéhez vasplatnival és sütővel ellátott takaréktűzhely és katlan csatlakozik. A konyhai eszközök gazdag tárházát a bolthajtáson elhelyezett pataki kerámia és zempléni keménycserép tálalóedények egészítik ki.
A ház egykori hátsó szobájában mutatta be a kiállítás a cigándi szőtteseket. A XIX. század második felétől az 1920-as évekig domináns szedettcsíkos textíliák a népművészet remekei, amiket fokozatosan váltottak fel a rakott (tót) rózsás motívumok és a merkelt (varrott) díszítmények. A Falumúzeum nyitó kiállítása a lakóház negyedik helyiségében Cigánd helytörténetének emlékanyagából adott közre látnivalót. 2015-ben, a Sőregi-ház állandó kiállításának elkészítése egyfajta profiltisztítást jelentett és átrendezte a porta központi épületének tárlatait: a lakóház harmadik helyiségéből a textilkultúra anyagát az új épületbe költöztette, helyette kamara került berendezésre. A helytörténeti anyagnak helyet adó helyiségből hivatali helyiség és fogadó tér alakult.
Az elmúlt majd két évtizedben fokozatosan magához vonzotta a település ünnepi alkalmait, így a település egyik központi terévé vált. A múzeumportán egyre-másra nőttek ki az új épületek, mind új kínálattal gazdagítva az alapműködést. A 2000-ben megnyitott Falumúzeum központi épülete egyre inkább a tájház feladatát látta el az enteriőrjeivel, mellette megformálódtak egy regionális célokat is megvalósítani szándékozó bodrogközi tájmúzeum alapjai is. Másfél évtized alatt az alábbi egységek jöttek létre, ill. jelenleg is formálódnak: 1. tájház (a Falumúzeum első épülete), 2. Sőregi-ház (állandó kiállítás), 3. Basa-féle lakóház (vendégfogadás és vendéglátás céljait szolgáló, felújított parasztház), 4. táncpajta, 5. piactér, 6. őrtorony, 7. játszótér, 8. látványkemence, 9. csűr, 10. nyári konyha, 11. gazdasági épület (több funkciós a vendégfogadáshoz), 12. gazdasági udvar (rekonstruált ólakkal, méhessel és egykori halászházzal). Mindez együtt formálta meg a komplex működés feltételeit, amivel együtt alakult az új elnevezés, a Bodrogközi Múzeumporta is, amely visszatérő, állandó rendezvényekkel várja a látogatókat. Előzetes egyeztetés alapján csoportos tárlatvezetés, béles kóstolás, esküvők, csoportos rendezvények megtartása, kézműves foglakozások szervezése és gasztronómiai látvány-bemutató és kóstoló egészíti ki az intézmény turisztikai kínálatát.
2015-ben új irányt vett a porta berendezése, a Sőregi ház kiállításainak megnyitásával. A küllemében az oszlopos-tornácos parasztházakra emlékeztető, a környezetbe harmonikusan illeszkedő objektum új funkciót hozott: tematikus állandó kiállításnak adott helyet, amihez hozzájárult az épület alatt húzódó alagsor területe is. A tárgyi anyag kiegészült az informatika és az interaktivitás korszerű eszközeivel, ami lehetővé tette a regionális kitekintést. A kiállítás I. terme az Ahol élünk, a II. az Amiből élünk, a III. az Ahogyan éltünk, a IV. az Örökségünk: a népművészet virágos kertje címet viseli. A kiállítás utolsó egysége, a cigándiak hagyományában máig meghatározó Tánc bemutatása a Sőregi-ház alagsorában kapott helyet. Az intézmény aktív tagja a Magyarországi Tájházak Szövetségének, 2012-ben pedig elnyerték az „Év tájháza” elismerést.
