Kölcsey Ferenc emlékszoba, Szatmárcseke
A Kölcsey Ferenc emlékszoba, a reformkor egykori politikusának és ismert költőjének, Kölcsey Ferencnek (1790-1838) emlékét idézi. Itt élt és alkotott 1815-től, 1823-ban itt írta a Himnuszt, itt töltötte élete utolsó éveit, és itt hunyt el 1838-ban. Költészetének nyelvezete itt fejlődött ki, és ebben a kis szatmári faluban lett igazán költő. Az eredeti Kölcsey-kúria a falu főutcájának bal oldalán állott, vele szemközt az utca jobb oldalán helyezkedtek el cselédlakások és gazdasági épületek. A kúriát Kende Lajos örökös 1889-ben lebontatta és a helyére a kor divatjának megfelelő úri lakot építtetett. Ez az idők során erősen megrongálódott, 1962-ben lebontották, s a község lakói ugyanoda építették fel a kulturális programok megrendezésének és a Kölcsey emlékkiállításnak helyet biztosító kultúrházat, amely a Kölcsey utca 46. szám alatt található. A nagy költő régi síremléke (1854) a református templom mellett állt, ma a művelődési ház előtti kertben található. Marton László Kossuth-díjas szobrászművész 1973-ban, a Himnusz megírásának 150.évfordulójára alkotott Kölcsey egész alakos szoborkompozíciója szintén a művelődési ház kertjében áll.
Az épületben két egybenyíló szobában van elhelyezve a költő portréja, munkásságának eredeti és másolatokban őrzött értékes emlékei. Az első képek a szülőföldet mutatják be egy-egy idézet kíséretében: „Boldog, kinek szép hont adának a sors örök törvényei”. A falon korabeli térképeken a Tiszahát és környéke látható. A belső teremben elhelyezett életnagyságú portréja a nagykárolyi megyeházáról került a Jósa András Múzeumba, majd 1988-ban az emlékszobába. Eredeti Kölcsey bútorokat is láthatunk a kiállításban: asztalokat, székeket és egy komódot. Könyvei, használati tárgyai, az egyik vitrinben borotva, porzó és tintatartó látható. A sarokban nemesi szavazásra szólító dob van kiállítva. A falon a Himnusz fakszimiléjének és Erkel Ferenc (1810-1893) kottájának felnagyított képe látható, valamint a költő mély hazafiságát kifejező híres epigrammája: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” A tárlókban a Kölcsey művek későbbi kiadásai, pl. az 1832-33-as évek eseményeiről írott naplójának 1848-as kiadása, a reformkort idéző képek, tablók, iratmásolatok találhatók. A kiállítás bemutatja Kölcseynek, mint a Himnusz költőjének, a reformkor egyik legjelentősebb politikusának, hírneves szónoknak a magyar értekező próza megteremtőjének életművét, kortársait. A költő megmaradt bútoraival, személyes relikviáival, könyveivel megrendezett kiállítás hű képet ad a kiállítás látogatóinak. A költő 23 évig lakott a községben. Az állandó emlékkiállítás bemutatja Kölcsey életútját, a csekén töltött éveket és az 1823-ban született Hymnus a Magyar nép Zivataros századaiból megírásának körülményeit.
Kállai Ferenc barátjához 1815 októberében kelt levelében Kölcsey így jellemezte lakóhelyét: „A körny, melyben lakom, el van dugva szem elől, szép, de vad s felette magányos.” Otthonát és az érintetlenül hagyott egykori dolgozószobát sok évvel halála után Vahot Imre idézte fel a legmegragadóbban, aki 1852-ben kereste fel a csekei kúriát: „Egyszerű e szoba, de csinos és rendes, mint a nagy férfiúnak egész élete, minden külfény és keresett pompa nélkül. A szoba egy oldalfalát egészen a nyílt könyvtár foglalja el, mely nagyobb részint válogatott remekművekből áll… A szoba közepén áll fenyőfából készült s fehérre festett íróasztala, mely hihetőleg azért nyert oly nagy alakot, hogy egyszersmind sok könyv is férhessen rá. A szék, melyen íróasztalánál ült, a pamlag, melyen olykor fáradalmait kipihené…” Az utókor „szerencséjére” Vahot magával vitte a csekei látogatásra Varsányi István mérnök-rajzolót is, akinek képei (pl. a Kölcsey-kúria vagy A csekei kúria dolgozószobája című) hűen tükrözik a Vahot Imre által leírtakat. A ránk maradt bútorok, egy dohányzóasztalka, három kárpitozott székkel a csekei emlékkiállításon láthatók, a bőrbevonatú, magas támlájú „gondolkodó karosszék” pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában van. A kiállítás tablókon mutatja be a költő legfontosabb műveit, így a Himnusz, a Zrínyi második éneke, a Huszt című költeményeket, valamint utolsó éveinek legkiemelkedőbb alkotását, a magyar próza klasszikus remekét, a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művét.
