Nyíracsádi református templom
Nyíracsád temploma az egyszerű középkori falusi templomaink sorába tartozik. Alaprajzi kialakításából következtethető, hogy a XIII. század folyamán épült, s a Nyírség egyik jellegzetes csoportjának tagja. E templomok jellemzője az igen széles, dongaboltozatos szentély, kelet felé két ablakkal, s köztük támpillérrel. Ilyen elrendezésű templomokkal találkozunk Nyírmihálydiban és Nyírbélteken. A templomnak eredetileg is két bejárata volt, délen és nyugaton, a szentélyhez sekrestye csatlakozott, ennek nyugati fala a hajó északkeleti sarkához – ahol a támpillér hiányzik – épült.
A történeti források szerint a községet „a török–tatár háborúk idején feldúlták, lakosait leöldösték, csupán a templom falai maradtak meg, amelyek között vastag rétegben található embercsontokat takar a padlózat”. Amit a feltárt freskóba karcolt felírás tanúsít, hogy 1588-ban az épületet romként látogatták. Az egyházközség irataiból annyi tudható, hogy a régi épületnek vízállásból kiemelkedő falait náddal fedték be. A templom 1567 óta szolgálja a reformátusokat. Falképei 1702-ig voltak láthatók, majd vakolattal letakarták. Az 1700-as években többször renoválták a templomot, a déli bejárat elé oromzatos portikuszt építettek és befalazták a nyugati bejáratot. A templom XVIII. századi, ma is meglévő faragott tölgyfa ajtaja valószínűleg ugyanekkor készült. 1779-ben a templom mellé fatornyot építettek. A haranglábat 1817-1818-ban lebontották, s helyette másikat építettek, ami 1863-ig állott a templom mellett. Ezt követően egy sokkal egyszerűbb fa harangláb épült, melyet az 1902-es átalakításkor bontották el. A ma látható harangtorony az 1990-es években készült.
A középkori eredetű templomot az 1900-1902 között megvalósított felújítás során szinte teljesen átalakították, szentélyét a hajó magasságáig felfalazták, alacsony tetőszerkezet készült horganyzott lemezzel fedve, a hajó sík famennyezetét alulról bevakolták, a falakat alul téglával javították, a barokk előcsarnok oromzatát, tetőzetét átalakították és huszártornyot építettek az épület nyugati része fölé. Az elvégzett felújításkor már előkerültek a falképek is, melyeket - miután restaurálásukra nem került sor - 1930-ban lemeszeltek.
Az 1985-1994 között elvégzett helyreállítást megelőzően történt meg az épület kutatása. Újra előkerületek a falképek, a déli oldalon 3 félköríves záródású résablak és az északi oldalon 1 négyzet alakú befalazott ablaknyílás, melyeket újra megnyitottak. A felújítás során visszaállították a templom középkori megjelenését, az épülethez utólagosan hozzáépített sekrestye és előcsarnok építményeket elbontották. A templom berendezését is felújították, a régi szószéket és úrasztalát restaurálták. A templom tetőzetéről az 1900-as évek elején épített kis huszártornyot lebontották és a harangot az épület elé épített új zsindelyfedésű harangtoronyban helyezték el. A református templom és harangláb utolsó jelentősebb felújítása 2020-ban valósulhatott meg. A közel 800 évvel ezelőtti előzményekkel rendelkező templom Hajdú-Bihar megye legértékesebb műemlékei közé tartozik.
