Nyírbátori református templom
Kapcsolat
cím: 4300 Nyírbátor, Egyház u. 1.
e-mail: nyirbator@reformatus.hu
tel.: 42/281-749
web: http://nyirbator.reformatus.hu/
látogatás rendje: csak előzetes bejelentkezéssel
A Szent György tiszteletére szentelt templomot, 1484-ben kezdte el építeni Báthori István erdélyi vajda, a minorita templommal és a várkastéllyal párhuzamosan. Szándéka az volt, hogy a család birtokközpontján egy rangjához és a családjához méltó kegyúri templomokat építsen és hatalmi központot alakítson ki. A hagyomány szerint e nagyszabású építkezéshez szükséges anyagi fedezet biztosítása, a 15. század második felének egyik legnagyobb hadi vállalkozásához, a győztes kenyérmezei csatához köthető. 1479-ben nagyszámú oszmán hadierő indult el Havasalföld ellen, annak érdekében, hogy megszüntesse a magyar befolyást a két román fejedelemségben. A hadjárat során Magyarország területére mélyen betört egy 15 ezer fős sereg, melynek során 200 falut felprédáltak. Báthori István erdélyi vajda feladata volt a fogarasi határok védelme, még Kinizsi Pál Temesvárnál állomásozott. A török és a Bátori István által vezetett magyar haderő Kenyérmezőnél csaptak össze 1479 október 13.-án, a vajdára hárul a feladat, hogy felvegye a küzdelmet. Egyes feltételezések szerint Kinizsi célja az volt, hogy harapófogóba csalja a törököket, más elképzelések szerint a nagy távolság miatt, mindenesetre később érkezett a harcmezőre, amely végül a döntő győzelmet hozta, hiszen a meglepetés erejével oldalba tudta támadni a török erőket. A törökök közül 5-6000 fő holtan maradt a csatatéren. A győzelmet követően Mátyás ellentámadásba lendülhetett, egyre mélyebben tudott benyomulni a birodalom területére, amely végül a szultánt néhány évvel később békekötésre sarkalta, ezzel a Magyar Királyság egy lélegzetvételnyi szünethez jutott.
Annak alátámasztására, hogy Báthori István valóban a kegyérmezei diadal zsákmányából épített a templomot nem szolgálnak oklevelek, krónikák, tehát nehéz megítélni ennek a ténynek a hitelességét. Papp Szilárd művészettörténeti elemzése, kutatásai rámutattak, hogy az építkezésben nagyobb szerep hárulhatott Báthori Andrásra, sőt a templom építése Báthori István halálakor vette kezdetét és egészen 1511-ig tartott. Amennyiben hihetünk az épületen látható feliratoknak, a templom építése teljes egészében, vagy legalábbis legnagyobb részét tekintve az ifjabb Báthori András alatt történt. Mindezt egy nem sokkal későbbi írott forrás is egyértelműen alátámasztja. Egy biztos, Báthori Istvánnak komoly szerepe volt az építkezés elindításában.
Báthori István és Báthori András Hunyadi Mátyás humanista udvarához kötődött, így nem véletlen, hogy a templom a késő gótika és a korszak új stílusát, a kora reneszánsz stílusjegyeket hordozza magán. A templom szoros analógiákat mutat a Kolozsvári Farkas utcai református templommal és a szegedi alsóvárosi ferences templommal (ez utóbbi a török hódoltság területén fennmaradt leszebb középkori műemlékek egyike), amely azzal magyarázható, hogy mindhárom templomot a ferencesrendi szerzetesek birtokolták a 15. században. Az azonosság elsősorban a sűrű robosztus hattagú csillagokból álló bordahálójában és az ablakmérművek formálásában érhető tetten. A kolozsvári és bátori templomok építését, a szegedi templom átalakítás ugyanaz az építő vezényelte le, így a három épület szerkezete, a ferencesrendi építészeti gyakorlatba illeszkedik. A kolozsvári és bátori templomok építése Hunyadi Mátyás és Báthori István erdélyi vajda rendelte el.
A Szent György templom a későbbiekben a család temetkezési helyévé vált, így az épület több történelmi jelentőségű személy síremlékét őrzi. A legrégebbi síremlék a templom építtetőjének, Báthori István vajdának vörös márványlapja, amely lovagi páncélban ábrázolja.
A 15. század utolsó harmadától a Magyar királyság művészeti helyzetét a késő gótika és a kora reneszánsz stílus egymás mellett élése határozta meg. A Jagello-korszakban jellemzővé vált, hogy az épületek késő gótikus stílusban épültek, azonban a belső díszítésre, dekorációra a reneszánsz stílusban készült. Ennek a kettőségnek, a két stílus együtt állásának lehetünk tanúi a nyírbátori református templomban. Az Ile-de-France régióból (Párizsi-medence) kiinduló gótika megjelenése Európában a 12. század közepére tehető, művészettörténeti korszakhatárnak a vége a 16. század elejére tehető. A késő gótika a 14. század utolsó harmadától a 15. század végéig, 16. század elejéig tart.
A gótika művészeti fejlődésére Magyarországon a koldulórendek jelentős hatását gyakoroltak, különösen a ferences rend. A koldulórendek által épített gótikus templomoknak megvoltak a sajátosságai, típusai, tagolási formái, minden szerzetesrendnek megvoltak a maga stiláris jegyei, amelyeket fontosnak tartottak egy-egy építkezésnél. A nyírbátori református templom építésében a ferences rendnek tekintélyes szerepe volt. Az építési körülmények között ki kell még emelnünk a főúri reprezentáció igényét, amely a gótika korában vált meghatározóvá. A gótika kora Magyarországon ugyanis egy időszakra esik az arisztokrácia szerepének megnövekedésével, akik reprezentációs igények miatt előszeretettel alkalmazták az új divatos gótikus stílust. A régi főúri családok a monostorokban kizárólagos temetkezési joggal rendelkeztek, így az újonnan felemelkedő családok (mint a Báthori család) temetkezési helyszínéül a birtokközpontjukban alapított templomokat jelölhették ki vagy az újabb koldulórendek számára épült templomokat. A gótika évszázadaiban a főúri reprezentációnak ez volt a leggyakoribb formája. A 15. század második felében Ilyen körülmények között épült fel a Báthori család reprezentációs igényét kielégítő Szent György templom, amely a család kegyúri temploma volt. Ezt jelzi a templom nyugati kapuja fölött díszelgő Báthori címer, amely a kegyúri templomoknak elmaradhatatlan kelléke volt.
A templom építési körülményeit tekintve, az épület térszerkezetére vonatkozóan, a ferencesek hatása mellett még egy érdekes tényezőt érdemes kiemelni. A Báthori család köztudottan tagja volt a Luxemburgi Zsigmond által alapított sárkány lovagrendnek. Nem véletlen, hogy a templomot Szent György tiszteletére szentelték, amely a lovagrend és a Báthori család patrónusa volt. Papp Szilárd mutat rá, hogy a templom térszerkezete alapján kimutatható, hogy több funkciójú volt az épületnek. A nyírbátori református templom egy nagy méretű teremtemplom, amelyet nem választ ketté diadalív, amely általában a plébánia templomokra jellemző misehallgatás céljából. Ez a tértípus nem jellemző a késő gótikára, ellenben több helyen alkalmazták ezt a megoldást Szent György tiszteletére szentelt templomok esetében (pl. Sopron, Bécs), ráadásul ezeknek a templomoknak az építetői szintén a Szent György lovagrend tagjai voltak. Ezt a térelosztás a lovagrendi gyűlések miatt alkalmazták, vagyis a nyírbátori református templom térstruktúrájában kimutatható a gyűléstermi funkció, amely rávilágít a plébánia templomokhoz idegen stallumokra is.
Élénk vita zajlik arról a kérdésről, hogy kinek a megrendelésére és hová is készülhettek eredetileg a stallumok. Papp Szilárd álláspontja szerint a stallum méretei, kialakítása figyelembevételével a padsor eredetileg is a Szent György templomba készült, amely éppen az épület funkciója indokolt, hiszen az 50 fős stallumokat valamely társulat, valósíznűleg a Szent György lovagrend számára készülhetett. Véleménye szerint a nyírbátori stallum a Báthoriak által alapított valamilyen lovagrend reprezentációs céljaira készült. A legelterjedtebb feltételezés szerint eredetileg a jelenlegi minorita, akkor ferences templomba készültek és miután a Báthori család a 16. században református hitre tért, áthozatták az akkor romos állapotban lévő templomból. A megrendelő személyéről és a stallum eredeti rendeltetési helyéről C. Tóth Norbert véleménye szerint, eredetileg Bátori Miklós püspök készíttette, és a váci székesegyházba szánta, de "meghalt, mielőtt az általa megrendelt stallumok elkészültek volna. Véleménye szerint a díszítések a stallumon arra mutatnak a két stallum eredetileg semmiképpen sem oda készülhetett. Bátori Miklós váci püspöksége alatt jelentős – reneszánsz – építkezések zajlottak Vácon. A püspök itáliai építészekkel és mesteremberekkel dolgoztatott a váci székesegyházon, valamint a püspöki palotán is, élénk kapcsolata volt Mátyás és a Jagellók udvarával, Miklós püspök jelentős szerepet töltött be az ország humanista köreiben. Báthori András, Báthori Miklós püspök unokaöccse volt, ő volt a Báthori fivérek közül a leginkább művészetpártoló, András a püspök halála után folytatta Miklós építkezéseit, C. Tóth Norbert megállapítása szerint ennek köszönhetően kerültek a stallumok a Szent György templomban. A történelmi Magyarországról származó legjelentősebb fennmaradt gótikus stallum a bártfai és a nyírbátori, melyeket az Itálián kívüli reneszánsz bútorművesség első alkotásai között tartanak számon. A stallumok mestere valószínűleg a neves olivetanus szerzetes, Roberto Marone intarziakészítő fivére volt, és a hátaspadok a firenzei Via Dei Servi híres asztalosműhely stílusához, tevékenységéhez kapcsolhatók. A bátori stallumokat a magyar bútorművesség legjelentősebb alkotásai között tartják számon. A padok tölgyfából készültek és a templom szentélyrészében egymással szemben kerültek felállításra. Mindkét padsor két üléssorból állt. A két stallum eredetileg 25-25, azaz 50 ülőhelyes volt. A kisebb, csonka stallum látható a Nyírbátori Báthori Múzeumban, a nagyobb stallum pedig a Magyar Nemzeti Múzeumot.
A Szent György templom teljesen egységes hálóboltozatos terével, hatalmas mérműves ablakaival, csúcsíves nyugati kapujával a korszak egyik legmagasabb színvonalú késő gótikus épülete. A nyírbátori sokszög záródású szentéllyel rendelkező teremtemplom, a késő gótika egyik legszebb magyarországi példája. A támpillérekkel tagolt déli homlokzaton 5 csúcsíves, körökből és halhólyagokból álló mérműves gótikus ablak helyezkedik el, melynek ólom üvegének restaurálása az elkövetkező években fog megvalósulni. A gótikus építészet jellegzetes eleme az ablakok felső részén megjelenő kőrács, az ún. mérmű. Az első mérművek a 13. század elején jelentek meg franciaországi székesegyházakon, s nem sokkal később feltűntek Magyarországon is. Formáik idővel egyre bonyolultabbak lettek, s a nyílásoktól függetlenül, önálló díszítőelemként is elterjedtté váltak, akár egyéb építészeti szerkezetekről, akár berendezési tárgyakról volt szó. Az építészek általában törekedtek arra, hogy egyazon épületen minél több variációja jelenjen meg a mérműveknek, még azonos, sorozatot alkotó szerkezetek esetében is. A Felső-Tisza-vidék legszebb gótikus, mérműves ablakai Nyírbátorban láthatóak. A csúcsíves, bélletes kapuk, ahogyan a kortársak egyes nyelvterületeken hívták, a csúcsíves (gótikus) stílus igen látványos példái. A templom déli oldalán kettős nyílású faragott kapu található. A déli kapu fölött található 1488-ban készült Báthori-címer fogadja a látogatókat. A gótikus építészet legjellemzőbb formája a csúcsív. A legkülönbözőbb szerkezeteknél alkalmazták, de a geometrikus díszítményeknek is meghatározó eleme volt. Széles körű európai elterjedésének szimbolikus összetevői is lehettek, a templomépítészetben talán a felfelé, azaz a mennyek felé irányuló alapformája volt.
Egyedülálló a templomtető későgótikus ácsszerkezete, amely a néhány éve látogathatóvá vált a turisták számára. Kétségkívül az épület legszebb műrészlete a későgótikus stílusban épülő szarvasbordás hálóboltozat. A késő gótika időszakában Közép-Európában előtérbe kerültek az egyszerű formálású csarnokterek, amelyek legfontosabb díszítő elemeivé az egyre bravúrosabb hálóboltozatok váltak. Ennek egyik legszebb megjelenését láthatjuk Nyírbátorban. A gótikus boltozatok egyre művészibb szinten készültek a 14-15. században, amelynek részben az volt az oka, hogy a boltozat súlyát próbálták csökkenteni, a bordák lényegében úgy működnek, mint a zsaluzat tartóelemei, ezért az építésük sokkal kevesebb faanyagot igényel. A bordák elsősorban tartószerkezeti szerepük miatt voltak fontosak, de egyre fontosabb szerepük volt a dekorációban is. A boltozatok kialakulásának másik gyakorlati oka, hogy a tűz jóval nehezebben rongálta meg, mint egy famennyezetet, s ha a fa tetőszerkezet kigyulladt, a boltozat még megvédhette a templom belső terét a katasztrófától. A 14. században születtek meg az első csillag és hálóbordás boltozatok, amelyek egész Európában elterjedtek. A 15. században megjelentek az alaprajzi vetületükben is íves, térgörbe bordákból szerkesztett hálóboltozatok. A boltozatok az egykori szemlélők számára szimbolikus tartalommal is bírhattak. Néhány esetben fennmaradt a csillagokkal történt egykori kifestésük, ami egyértelműen a mennybolt megjelenítésének a szándékára utal.
Külön érdemes kiemelni a templom reneszánsz műrészleteit. A 15. században Itáliában gyökeresen új stílus bontakozott ki, a reneszánsz. Az új építészeti stílus felfogásban rokon a kor legmodernebb szellemi mozgalmával a humanizmussal, amely a nyelv és az irodalom terén törekedett az antik műveltség felelevenítésére. A 15. század második felében Itália több nagy városában, városállamában az új stílus művészeti központjai alakultak ki, amelyek kisugárzó hatással voltak egésze Európára. A középkori Magyar királyság kapcsolatai Itáliával, a késő középkori Európa kulturális központjával, már az Anjou-dinasztia időszakában kialakultak, amely tovább erősödött Zsigmond-korszakban. A humanizmus jelenléte a magyar kulturális életben, mint a 15. század legerősebb szellemi irányzata, a Hunyadiak időszakában vált egyre erősebbé. Mátyás udvarában számos személy került a humanizmus hatása alá, de azzal, hogy az uralkodó a nápolyi aragóniai Beatrixet vette feleségül, az itáliai kultúra befolyása jelentősen megnőtt (Hunyadi Mátyásnak egyébként politikai érdeke is fűződött a reneszánsz művészet pártolásához, amely hozzájárult az antik legendák felhasználásával a család trónhoz történő legitimációjának megerősítéséhez). Kétségkívül a reneszánsz művészet terjesztésében a királyi udvar élen járt a 15. század utolsó harmadában, a századfordulótól pedig az egyházi központok szerepe értékelődik. A korai reneszánsz elsőként a kőfaragásban, kiemelten a sírkőfaragásban öltött testet, az építészetben csak a századfordulótól erősödik fel a jelenléte.
A Báthori család szoros kapcsolatban állt Mátyás humanista udvarával, így nem véletlen, hogy a reneszánsz stílus első vidéki megjelenése éppen a Báthori családhoz kötődik. A Báthori család az egyik legnagyobb világi megrendelője volt az új művészetnek, így nem véletlen, hogy az ekkor éppen épülő, egyébként országos léptékben is nagy építkezésnek számító Bátori Szent György templom építésére rányomta hatását a reneszánsz stílus. Az első ismert reneszánsz kőfaragvány Báthory Miklós címer köve, amely Nógrád várából került elő. A másik korai kőfaragványok 1484-ből származnak, a Báthori család birtok központjaiból az Ecsedi várból és a szomszédos Bátor gótikus templomából. Ma mindkét faragvány a nyírbátori református templomban található. A kora reneszánsz gyakori megjelenési formái közé tartoznak a Magyar Királyság területén a síremlékek, főleg a világi elöljáróknak a sír kövei, akik reprezentációs céllal rangjukhoz méltó temetkezési helyet készítették. Művészettörténeti szempontból országos léptékben is kiemelkedő jelentőségű Báthori István vörösmárvány sír köve, amely a nyírbátori református templomban található. Az 1490-es évektől a reneszánsz stílus megjelenése a nyíláskeretekben, gyámkövekben, oszlopokban, a falak teherviselését segítő pilaszterekben vált egyre jellemzőbb megoldássá. A kapu fölött található az 1488-ban készült vörösmárvány Báthori-címer. Báthori Gábor az 1510-1520-as években reneszánsz stílusban jelentősen átépítette a Szent György templomot. A templom legszebb reneszánsz műrészletei közé tartozik a déli oldalon található kettős kapu, a szentélyben található papi ülőfülke és szentségtartó fülke, amelyeket a 16. század elején olasz kőfaragóktól rendelte meg Báthori Gábor, valamint a kegyúri oratórium baluszteres mellvédje és keresztosztós karzatablaka.
A nyírbátori református templom büszkélkedhet a Kárpát-medence egyik legmagasabb fa harangtornyával, amely 1640-es években épült. A faépítészet egész Magyarországon sokkal általánosabb lehetett a középkorban, mint azt a mai emlékek alapján gondolhatjuk, legelterjedtebb pedig éppen itt a Felső-Tisza-vidéken volt. A falusi építőmesterek ebben érték el az építészetük csúcsát, a tornyok kialakításánál rendkívüli arányérzékről és térlátásról tettek tanúbizonyságot. A fa tornyok építése 18. században még bizonyosan élő tradíció volt, és csak a 19. század elején kezdte kiszorítani a téglaégetés a faépítészetet az erdős vidékekről is. Ekkorra a faépítészet már a szegénység jelének számított és a tégla építészet háttérbe szorította, a fa tornyok divatjátmúlt megoldásokká váltak. A 16. században kezdtek divatba jönni a templom mellett szabadon álló harangtornyok és a teljes egészében fazsindellyel fedett haranglábak, amelyek erőteljes reneszánsz hatásokat mutatnak. Elsőként a szabadon álló harangtornyok itáliai városokban terjedtek el (campanilék) a 16. században, amelyek Magyarországon elsősorban a protestáns templomépítészetbe adaptálódnak a 17-18. században, de több gazdagabb város is épített várostornyokat ebben az időszakban. A Felső-Tisza-vidéken a fatornyokon a reneszánsz stílus hatása mutatható az erkélyek árkádos kialakításán is. A régió legrégibb és egyben legnagyobb fa harangtornya az 1640 körül épült nyírbátori, amely a templomtól külön áll. A nyírbátori fatorony különleges ötvözete az erdélyi és partiumi fa-torony építészetnek. Az oszlopos, galériás mellvéd deszkáinak váltakozó pikkelydíszítés ívei a magyar nép harangfaragás legrégebbi és legszebb emlékei közé tartoznak. A toronysisak magasba ívelő, légiesen karcsú csúcsa és négy fiatornya monumentális látványt nyújt.
