Tájház és Beregi keresztszemes kiállítás, Tákos
Tákos községet műemlék temploma mellett keresztszemes kézimunkái tették híressé. A beregi hagyományos hímzés bemutatására jött létre 2004-ben a kiállítás, melyet a település - szintén műemlékként védett - Tájházában rendeztek be. A község központjában, a „mezítlábas Notre-Dame”-nak is nevezett, híres paticsfalú, festett kazettás mennyezetű templom mellett áll a beregi kisnemesség jellegzetes építkezésének jegyeit hordozó épület. A vidéki klasszicizmus korszakából származó ház a XIX. század végén épült. Tetőformája nyeregtetős, mely elől-hátul kontyolt kialakítású, fedése fazsindely. Utcai homlokzatán gazdag vakolatarchitektúra készült, melyben a klasszicista osztásrendszer keveredik a népies díszítő motívumokkal. A lakóház udvari oldalának hátsó kétharmadán tornác fut végig, melyre több lépcsőn keresztül tudunk feljutni. A tornácoszlopok téglából készültek, éleik a klasszicista jegyeknek megfelelően élszedettek, fejezettel és lábazattal készültek.
A téglával burkolt tornác a konyha és a hátsó szoba előtt húzódik, az utcai szoba falsíkja a tornác széléig kiugrik. A 2001-es árvíz után felújított épület 2004-ben nyílt meg a közönség előtt. A hagyományos háromosztatú lakóház utcai szobájában a településre jellemző enteriőr került bemutatásra. A hátsó helyiségben az évszázadok óta ismert és népszerű beregi keresztszemes kiállítás látható. Az udvaron, a lakóházzal szemben álló épület is az egykori portához tartozott és szinte eredeti formájában maradt meg. A melléképületben lévő kamra alatt pince található, melyben kerékpáros pihenő és akadálymentesen használható vizesblokk is kialakításra került. Az udvar hátsó részén újabb építésű mosdó épület készült a településre látogató vendégek kiszolgálására.
Keresztszemes kézimunkák már a 18. század óta készültek, maga a „beregi hímzés” elnevezés újabb keletű: az 1930-as évekből ered, amikor a felső-tiszavidéki keresztszemes munkák ismertté váltak. A keresztszemes minták között nagyon népszerűek a beregiek, ami Fóris Mária "Beregi minták" című kézimunkakönyvének is köszönhető. A beregi mintakincs rendkívül gazdag: életfa, növény, ember- és növényi motívumok egyaránt megtalálhatók benne az évszázadok során. A legkorábbi és legelterjedtebb hímzésminták az életfa ábrázolások. Ábrázolják magában, egymás mellé állítva, csíkot képezve a textília végén vagy szélén, madár- vagy bármilyen állatmotívummal együtt, esetleg összefüggő indasorba szerkesztve. Az állatmotívumok között leggyakrabban madárábrázolással (páva, galamb, fácán, rigó, kakas) találkozhatunk, de sárkány, lő, őzike, szarvas is szerepel a mustrákon. Előfordulnak életfa mellé két oldalra, önálló sormintaként vagy hullámos indaként elrendezve.
A korsós, kosaras minták rendszerint szimmetrikusan egymás mellé állítva alkotnak mintacsíkot. A virágokat, növényeket (főként rózsa, szegfű, gránátalma, rozmaring) megtalálhatjuk csokorba, bokorba rendezve, a hagyományos tárgyakon mindig hármas tagolásban. A minták sokszor merészen szögletesek, máskor különlegesen hajlékony vonalvezetésűek. A beregi indás minták többsége úgynevezett futó minta, ahol a motívumok egy irányba néznek. Ezek sokféle formában jelennek meg, az 1-2 cm szélességtől az arasznyi nagyságig. Az eredeti beregi keresztszemes piros és kék színösszeállítással készült, ma már inkább a piros és a fekete színeket használják, de barnával és kékkel is készülnek kézimunkák. A beregi keresztszemes készítésének központja Tákos, az itt élő ügyes kezű lányok, asszonyok szívüket, lelküket adják ezekhez a csodálatos alkotásokhoz, melyek az épületben megvásárolhatók.
